Tudom régen írtam, de meg volt rá az okom. Viszont most ünnepelünk, mivel sikeresen túl vagyok az élet eddigi legszebb szakaszán, ahol ért bőven minden jó és rossz. Csináltam rengeteg dolgok, amire nem vagyok büszke, de szintén annyit amire büszke vagyok. Egy olyan egységnek lehettem a kicsi része, ami felvette a harcot a világgal, és hat éven át folyamatosan tanított és védelmezett, nevelt az életre. De véget ért. És az ismeretlen tátong előttem. Számítok emberekre, a szeretteimre és a barátaimra. Előbbiekben folyamatosan csalódok, mivel a számukról őszintén mutatott érdeklődés nem igen tükrözi azt, hogy valamit érek is. Kegyetlen érzés reggel úgy kelni, hogy este még volt mellettünk valaki, reggelre viszont üresen tátong a helye. Tudom, hogy sok dolgot korában én rontottam el :/ 
De nyár van. Elvileg minden jónak kéne, hogy legyen. Maximum megint egy raktárban temetnek el a csomagok.

Nemrég volt gyermeknap, ennek alkalmából a kicsiké a főszerep. Énekelni fognak, mégpedig nagyon édesen. A feladatod, hogy  szavazz a legjobban tetsző videóra ! A verseny 30 napig tart, június 30-ig. A nyertest természetesen díjazzuk !
 

1.) Kislány szóló
 

2.)Bazsika
 

3.) Botond

4.) Vanessza

5.) Qby Nusi and Qby Marci

6.) Dávid

7.) Kőszegi Petra

8.) Lara

9.) Laura

Mióta barátnőm van, elég sokat járogatok plázákba. Nem mondom ezért azt, hogy teljesen új világ, de mégis egy másik kontinenst sikerült megismernem. A monoton zene, a próbafülkék, az akciók és a rózsaszín nyulak birodalmát.
 

Mindenki számára ismerős szerintem az a szituáció, hogy szívünk csücske, nagyon elszomorodott és ennek kompenzálásaként összeül egy kávézóban a legjobb barátnőivel, akiknek szintén nincs jobb dolguk, ha éppen nem a világbékéért szállnak küzdelembe. Miután megitták a kávéjukat, maximálisan felpörögve kitalálják, hogy "nézzünk be a legközelebbi plázába" és "nézzük meg milyen új ruhák vannak". Figyelem, csak nézelődésről volt szó, és a lelki táblán ott áll : MULTI CÉGEKET ETETNI TILOS ! Folytatva plázakerti túrájukat, neveléstől függően különböző állomásokat érinthetnek ( közös fotózás a próbafülkében, ruha próbálás, ruha tapizás, sóvárgás a ruha után ), de én a legfontosabbat szeretném most boncolni, a ruha vásárlást .

Itt muszáj megemlítenünk a klienseket ( akiknél az addiktív tünetek jelentkeznek), hogy javarészt nem saját, vagy az átlaghoz képest nagy keresettel rendelkeznek. Mivel nem érzik annak a súlyát, hogy mennyit költenek, így vásárlásuknak csak a pozitív oldala tud érvényesülni, ami legtöbb esetben egy átmeneti boldogság. A gyengébbik nem (na vajon honnan eredhet a kifejezés ?), könnyebben bombázható és különösebb marketing propagandát nem igénylő, egyetlen szóval megfogható : AKCIÓ , persze ennek vannak szinonimái ( Kiárusítás, XXXX Napok, stb...). Ezzel szemben fajtársaiknál, már a PR guruknak nagy erőfeszítésbe tellik kiválasztani az ideális alakkal rendelkező hölgyet a motorolaj reklámhoz.

A mániákus vásárlás megakadályozása és csökkentése, csak az illető gondolkozásán és lelki erején múlik. Nagy akaraterő kell ahhoz, hogy a megszokott életmóddal felhagyjunk ( mert ugyan miért kell 10 az n.-en cipő, ha egyszerre csak 2 lábunk van ? ). Sajnos a legtöbben kibújnak, és a tudatlan férfinak azt mondják (aki legtöbb esetben be is veszi), hogy nők vagyunk, és ilyenek vagyunk. Ez egy rossz kifogás, de a szerelméért az ember képes kompromisszumokat kötni.

Ennek ellenére, a vásárlás veszélyes dolog, időt és főleg pénzt veszítünk vele. És mi lesz a vége ? Az, hogy nincs vége sohasem ! Már történelmi birodalmak omlottak össze, amik a szükséglet szerinti elosztásra alapoztak. A szükségletnek nincs felső határa, ez szavatolja a MAI RENDSZER fennállását. 

Nagyon régen írtam... Nagyon hiányzott :) Azt kell mondanom, hogy a világvége hangulatom odalett, bár vannak még kritikus pontok :P Jönnek felém az új lehetőségek, az új kihívások, új dolgok. Szóval jól vagyunk, de fontos, hogy időben megoldjuk a feladatokat, mert akkor sok idő van bulizni. És én most bulizni akaroook !!!! :) Nagy hatással volt rám, hogy az utóbbi 2-3 napban több olyan emberrel is kapcsolatba kerültem (nyami, na milyenbe is ? ), akik újságírók, újságírók lesznek, vagy soha nem lesznek azok, de nagyon elszántak :) És mondtam, hogy bííííí... Nekem saját cuccom van :) És tádámm, nemsoká jön az újabb szófosásom :) Addig lazítani :

Este rosszul aludtam. Pontosabban nem tudtam elaludni. Megint a szokásos ördögi kőr szindróma. Minden erőmmel azon vagyok, hogy az egyetlen személyt, aki boldoggá tud tenni boldoggá tegyem. Feláldozom az időm, pénzem, barátaim, elveim, szabályokat lépek át, és még a saját érzéseimet is semmibe veszem, mert nagyon szeretem. A kőr végére mindenem az asztalon, és nem tudom emelni hova a tétet. Ezek után gondolkozok el azon, hogy a dolog mennyit ér meg nekem. Mert ami eddig mosoly volt, az nekem most fájdalom. Remélem, hogy hamar vége lesz ennek a státusznak, mert ezt nem bírom ki. Csak egy cseppnyi nyugalmat várok, boldogságot, békét. Miért nagy kérés ez ?