Nyár van. Süt a nap, a hőmérséklet az egekben. Minden szép és jó, kivéve azt, hogy mint mindig most sincs időm magamra. Fel kéne adnom a postán Bazsika jutalmát, és rendet kéne raknom a fejemben. Az őseim megint a nyakamon, és 3 nap alatt adtak annyi törődést, mint máskor 6 hónap alatt. Fradi meccs lesz, ami jó, csak nem láthatom. Ez meg a rossz oldala az érmének. Egyedül érzem magam egy hatalmas sivatagban :( Vannak barátok, meg barátnők, rokonok, haverok, stb... És sok emberhez nehéz alkalmazkodni. Viszont vannak dolgok amikre érzékeny vagyok. Ezek tudatása után, szeretem, ha az emberek normálisan viszonyulnak a dolgokhoz, ámde megfogadják a dolgokat. Ha kérnek tőlem valamit és teljesíthető, akkor én megcsinálom. De utána elvárom, hogy ez fordítva is így működjön ! Ha játékszabályokat hoznak, akkor az mindenkire egyenlően vonatkozzon ! Nem vagyok egy Maci, akit, ha meguntak akkor fel lehet rakni egy könyvespolcra. Elegem van. Nem tudom, hogy mi van a kapcsolatomban, de azt érzem, hogy az én dolgaim nem számítanak, az én szavam nem értékes, az én gondolatom csak hülyeség. Nem tudom, hogy mit tegyek. Elvesztem. Elúsztam... Elegem van... Nem ilyennek terveztem a nyaramat. Nem terveztem meg a nyaramat. Nem szeretem a nyaramat. Majd csak lesz valami.