Nyár van. Süt a nap, a hőmérséklet az egekben. Minden szép és jó, kivéve azt, hogy mint mindig most sincs időm magamra. Fel kéne adnom a postán Bazsika jutalmát, és rendet kéne raknom a fejemben. Az őseim megint a nyakamon, és 3 nap alatt adtak annyi törődést, mint máskor 6 hónap alatt. Fradi meccs lesz, ami jó, csak nem láthatom. Ez meg a rossz oldala az érmének. Egyedül érzem magam egy hatalmas sivatagban :( Vannak barátok, meg barátnők, rokonok, haverok, stb... És sok emberhez nehéz alkalmazkodni. Viszont vannak dolgok amikre érzékeny vagyok. Ezek tudatása után, szeretem, ha az emberek normálisan viszonyulnak a dolgokhoz, ámde megfogadják a dolgokat. Ha kérnek tőlem valamit és teljesíthető, akkor én megcsinálom. De utána elvárom, hogy ez fordítva is így működjön ! Ha játékszabályokat hoznak, akkor az mindenkire egyenlően vonatkozzon ! Nem vagyok egy Maci, akit, ha meguntak akkor fel lehet rakni egy könyvespolcra. Elegem van. Nem tudom, hogy mi van a kapcsolatomban, de azt érzem, hogy az én dolgaim nem számítanak, az én szavam nem értékes, az én gondolatom csak hülyeség. Nem tudom, hogy mit tegyek. Elvesztem. Elúsztam... Elegem van... Nem ilyennek terveztem a nyaramat. Nem terveztem meg a nyaramat. Nem szeretem a nyaramat. Majd csak lesz valami. 

Hölgyeim és uraim ! Nagy örömömre szolgál, hogy a MIZU GYERMEK ÉNEKVERSENY végéhez érkeztünk ! Köszönjük szépen a sok szavazatot, kommentet ! A verseny győztese 158 szavazattal:

BAZSIKA

A verseny végeredménye :

Megint megkeseredve állok magam fölött. Bírálóan tekintek mindenkire, mert én napi 12 órát rohanok, hogy jó legyen, és nem érzem, hogy az lesz. Mert nem tesznek érte semmit. Szeretnék végre szórakozni, jól érezni magam. Kezdem úgy látni, hogy elfogadtak olyannak amilyen vagyok, és megunva egy polcon porosodok. Csak nem olvastak végig ! Istenem, bárcsak minden olyan lenne mint régen. Szeretném az emberektől azt a prioritást, amit én adok nekik. Nem bírom.... vagy nem tudom meddig.... Ámen

Ma megint úgy érek a napom végéhez, hogy azt mondom : csalódtam. Nem tudom, hogy miért írom le azt, hogy mi van velem. Mert megtanultam a leckét ! Tudom, hogy a pofára esés mindig váratlanul jön, és azoktól, akiktől nem vártuk volna. Ma több kedves barátom is bedobott a húzzunk fel engem perselybe. De mit várok én el ezektől ? Szerintem túl korrekt vagyok ebben az átkozott, pofátlan világban. Na tessék, már dühös is lettem :P Zárásként tehát legyen a gróf szava : Életre születtünk !

Régóta mondogatta fű és fa, hogy az idei nyaram lesz a legjobb. És nagyon szeretném is. Furcsa, mert mint azt már megtanultam, hogy ha várunk valamit, az nem úgy jön el. Nem tudom, hogy mi van velem, de egy hatalmas nagy hiányjel van bennem. Picit aggódok?, hogy nem is lesz már, mert minden percem be van táblázva. És sok dolog van ami hiányzik a táblázatból, amiket csak áldozatok árán lehet pótolni. Ezt látva viszont nincs kedvem már semmihez. Süt a nap, és most már nem számít :/ Nem dob föl :( Repül az idő, de szuverén akarok maradni benne.