Megint megkeseredve állok magam fölött. Bírálóan tekintek mindenkire, mert én napi 12 órát rohanok, hogy jó legyen, és nem érzem, hogy az lesz. Mert nem tesznek érte semmit. Szeretnék végre szórakozni, jól érezni magam. Kezdem úgy látni, hogy elfogadtak olyannak amilyen vagyok, és megunva egy polcon porosodok. Csak nem olvastak végig ! Istenem, bárcsak minden olyan lenne mint régen. Szeretném az emberektől azt a prioritást, amit én adok nekik. Nem bírom.... vagy nem tudom meddig.... Ámen