Este rosszul aludtam. Pontosabban nem tudtam elaludni. Megint a szokásos ördögi kőr szindróma. Minden erőmmel azon vagyok, hogy az egyetlen személyt, aki boldoggá tud tenni boldoggá tegyem. Feláldozom az időm, pénzem, barátaim, elveim, szabályokat lépek át, és még a saját érzéseimet is semmibe veszem, mert nagyon szeretem. A kőr végére mindenem az asztalon, és nem tudom emelni hova a tétet. Ezek után gondolkozok el azon, hogy a dolog mennyit ér meg nekem. Mert ami eddig mosoly volt, az nekem most fájdalom. Remélem, hogy hamar vége lesz ennek a státusznak, mert ezt nem bírom ki. Csak egy cseppnyi nyugalmat várok, boldogságot, békét. Miért nagy kérés ez ?