Tudom régen írtam, de meg volt rá az okom. Viszont most ünnepelünk, mivel sikeresen túl vagyok az élet eddigi legszebb szakaszán, ahol ért bőven minden jó és rossz. Csináltam rengeteg dolgok, amire nem vagyok büszke, de szintén annyit amire büszke vagyok. Egy olyan egységnek lehettem a kicsi része, ami felvette a harcot a világgal, és hat éven át folyamatosan tanított és védelmezett, nevelt az életre. De véget ért. És az ismeretlen tátong előttem. Számítok emberekre, a szeretteimre és a barátaimra. Előbbiekben folyamatosan csalódok, mivel a számukról őszintén mutatott érdeklődés nem igen tükrözi azt, hogy valamit érek is. Kegyetlen érzés reggel úgy kelni, hogy este még volt mellettünk valaki, reggelre viszont üresen tátong a helye. Tudom, hogy sok dolgot korában én rontottam el :/ 
De nyár van. Elvileg minden jónak kéne, hogy legyen. Maximum megint egy raktárban temetnek el a csomagok.