O mennyi ország, mennyi nép

Ont most monoton, bút konokon és fájón. 

A sötétség völgyében járok

Hol minden fekete volt.

De tüzesen süt le a nap sugára,

Néhol tikkadt szöcskenyájak legelésznek.

Vigyázz, a dudva muhar, a gaz lehúz

És halálthozó fű terem holt szívemen.

Mikor az édesálom pillangója tavaszáll,

Szép lánnyal van lobbanó találkozásom,

Akkor nincs hó mi takará a bérci tetőt.

Nyugodt szívvel mondom: Kikötöttünk itthon álmodók !