Mikor csalódsz a világban,

Mikor csalódsz az emberekben,

Mikor csalódsz az ismerősökben,

Mikor csalódsz a szeretteidben,

Egy szikla még mindig áll,

Rajta három betűvel.

Amikor ellátogatsz a szentélybe

Körülvesz több ezer ember,

Kik veled alkotnak egy szebb és jobb családot.

Kik át tudják érezni, hogy akkor mit érzel,

És mikor a megrezdül a háló,

A népek tengere egyszerre ugrik fel, 

És endorfin özön lepi el Pestet.

A csata után győztes zöld sereg,

Skandálva vesz búcsút egymástól,

És harcosaiktól.

Utazásom során egyesek megvetnek, 

Mások pedig büszkén állnak szóba.

Mert engem is megbélyegzett a három E.

Szívem fölött két csillag,

Messze világít az éjszakában.

Kacér mosolyt csal, 

Mikor szemben egy szingli horda

Énekli büszkén a csatadalt, 

Miközben az éjszakában elvész.

ERŐ, hogy küzdjek.

ERKÖLCS, hogy aszerint éljek.

EGYETÉRTÉS, hogy tudjam, kihez térjek.

"....volt....lesz

Míg a Földön ember lesz ..."

Hé Te ! Hé Te !

Figyelj ide, figyelj már rám ...

Valamit akarok magamról mesélni,

Ilyet még sohasem csináltam.

Talán valamit okoz benned,

Én nem gondolkozok...csak azt látom, hogy szomorú vagy!

Nem barátom,

Az élet nem gyerekdalt énekel.

Kár a gőzért,

Úgyis mindig újra meg kell tenned !

De nem azt, ami csak enyhit a dolgokon,

Nyugi tudom miről beszélek.

Ennek ellenére mindig a lélek szarságairól rap-pelek!

Figyelj elmesélek valamit,

Azért, hogy ne legyél többé szomorú,

Valamit, ami neked tényleg hihetetlen.

Keleten nőttem fel – igen, jól hallod!

Az, hogy akkor volt egy fal, az nem érdekelt.

Büszke úttörő voltam, bezárva mint egy állat!

Anya mondta, hogy a szomszéd titokban kémkedik utánunk,

mert ők minket megfigyeltek, gyorsan át akartunk jutni.

Dolgokat összepakolni,

Gyerekeket a kézbe,

Menekülni az éjben.

Ideiglenesen rokonoknál húzódtunk meg,

De nem sokáig, mert lett hely a menekültügyi szállón.

Egy keleti srácot nem bírtak nyugaton,

A származásom miatt mindennap kaptam a pofámra!

És akkor ott álltam – minden nélkül újból!

Mamám tartott egy okítást a nevelésről !

Aztán kirepültem és a házból kiköltöztem, lakás nélkül Bobbynál  - Gumimatracon a földön.

Perspektíva nélkül,

Kilátástalanul a jóra,

Csak túl sok elfelejtendő dologgal, túl sokkal!

Tudom, nem ismerlek – de ezért mesélem neked!

Hogy tudd, az életnek milyen sok arca van.

Néha visszafelé haladsz,

aztán a saját hibádból tanulsz,

aztán megint felfelé tartasz,

Nézd, nálam a sors ezen az oldalon volt!

Neked is megcsinálja,

Bizony ismét,

Csak higgy magadban!

A jövő nagy mosolyt varázsolt az arcomra.

Ne fuss egyszerűen ide-oda,

láss pozitívan, ez nem is nehéz,

ez volt az álmom,

követtem, és most az vagyok aki!

Miért mesélem el most ezt neked ? Nem tudom pontosan,

minden bizonnyal azért, mert úgy nézel rám a könnyes szemeiddel .

Hiszek abban, hogy a víz alatt egy arc van, amit láthatunk,

Remélem, hogy ez a dal letörli a könnyeidet!

Figyelj!

Hé Te ! Hé Te !

Figyelj ide, figyelj már rám ...

Valamit akarok magamról mesélni,

Ilyet még sohasem csináltam.

Talán valamit okoz benned,

Én nem gondolkozok... csak azt látom, hogy szomorú vagy! 

Volt egy barátom

Elvette tőlem a sors

Szívemben örök üres folt

Tátong kegyetlenül fájón

Nagy ember volt

Tanította nekem az életet

Kapott ő is eleget

Mára nincs sehol

Elment és itt hagyott

A ház összeomlott

A romok közt én bomlok

De még nem vagyok halott ! 

Dini Dani denevér

Dideregve repülő egér

Didereg mert este van

Kabátkája mosásban

Barátja bagoly Béla

Nem beszédes, mert néma

Várja fáján Danit

Hogy csapjanak egy römi partit

Fekete fenyő fokán

Hold világít csupán

Alatta a két barát

Rakja-veszi lapját

Reggel rézszínű rónán

A nap kel fel korán

Két barát aludni ment

Mert este nem pihent

Honnan van elég színűk
Hogy megfessék a gyűlöletet
Mindegy, hogy éjjel vagy nappal
De a helyzet maga a baj

Másoknak nem adni
Mert nekik már mindegy
Az önzés a fő
Mögötte nincs Isten

A vakságuk sokkol
Nem találok szavakat
Az álomvilágra alapoznak
A fogyasztói kultuszra

Túl kevés az élet
Túl sok a fegyver
Túl sok a gyűlölet
Ember már nem kell !

Ki mondja meg nekem, mit éreznek ?
Úgy viselkednek, mintha nem lenne ______
Mindennap kegyetlenek, mintha nem lenne______
Csak a pénzükre hallgatnak és nem a ______

SZÍVEM ORDÍT
Fájdalomtól és keserűségtől
Föld sír szüntelen
Legyen béke, béke végtelen