Benned él egy kis világ,
Abban meg egy szép virág.
Valahol a távolban
Te ott vagy fenn a magasban.
Lehet szép, és jó napod,
Felhő mentes hajnalod
És ha beszól egy barom
Színezd ki gazdagon !
Legyen kék az ég,
Sárga minden kicsiny fény.
Legyen zöld sok betű,
És piros ott legbelül.
Benned él egy kis világ,
Akár csak egy szép virág.
Én várni fogok rád,
Ha álmomban, akkor is csak rád!
Télen zöld vagyok, mint nagy testvéreim a fenyők. De leveleim lágyak, s nem támadók. Napsugár gyakran eljátszik pajkos piros terméseimmel, mit a tudatlanok szétpréselve egymásra vetnek, és gyakran mondják:
Nézd már milyen ez a fenyő !
Égi fényed...
... szálljon le
Emelj fel...
... hogy érezzem
... a kék égre
S vegyél fel...
... a kezedbe
Kora reggel feljött a nap
A lélek is még köddé fagy.
Déren csillan a nap fénye
Boldog tőle ember lénye.
Nagyot szippant a légből
Gondolat ömlik fejéből
Míg lép előre haladva
Ropog halkan hó alatta
Távolba messze eltekint
Szépet keres csak, nem bús kínt
Egy lányt talál, kit ismer
Akit most és mindig szívlel
Dobj egy hatost aztán nevess !
itt van már a te időd, hogy
Sivatagi mamutfenyőt keress !
Ha nem találsz, á, az nem gáz !
Csak pozitívan állj hozzá,
Ne mint bohócsipkás zombi mélázz !
Keresd meg, és kapd el a jót,
Ne vidd túlzásba a barót !
Légy csak élet vizén papírhajó !
Csak papírhajó... ha jó...
