Mentem hegynek meredek
Hol honolnak a tehenek
Fönn zöld síkon legelnek
Az égi tehén seregek.
Angyal közelít felém
Maga a fehér tehén.
Mélyen hasít belém,
Hogy gond ül sötét szemén.
Várok rá érdeklődve,
De ő megáll egyelőre.
Néz ki rám boci szemén,
Megvet engem egy tehén.
Megvet engem egy tehén ?
Hátrál, s elmegy a kevély.
Kolomp zaját hallja énem,
Eh mégsem...
Lehetsz lent és lehetsz fent,
Tolhatod pengén vagy szerényen.
Hazulról ha mindenki rég elment,
Menj kikapcsolni serényen.
Minden amit ma csinálsz,
Az lesz a legjobb emléked.
Pörögjél és ne vigyázz,
ez legyen a legjobb gyógyszered.
Nyisd ki szemed, hisz tavasz van
Gyere velem a szabadba!
Gondolataimban is te vagy
Csak te vagy !
Zöldel már a messzi rét
Napocska süt szanaszét!
Két árnyék szépen összeér
Összeér !
Mondhatnám, hogy majdnem jó
Csak picit kevés ez a szó.
Legyen inkább tökéletes
Tökéletes !
Köszönöm néked barátom,
Hogy odaadtad tolladat,
Hogy leírjam dalomat
Dalomat.
Messze csengő napsugárban
Csak bú szánkázik magában.
Kicsi kertben virág nyílik,
Hosszú télnek sebe vérzik.
Eltalál egy lila dallam,
Majd tova röppen a magasban.
Mély nyomot színez szívembe.
Tavasz van újra szeretek !
Van egy Hős a meséken túl
Egyedül járja piszkos útját
Amit a város is feldúl.
Az út egyre szűkebb
Járda már rég nincs rajta
Te te Hős csak tűrjed !
A sarkon túl mi vár rád
Rózsa vagy liliom, csók, csapás, csalódás ?
Vagy az út is csak ábránd ?
Vagy Te, van Ő és egy lány
Kiknek léte örök, csak mindig más
Ne akard tudni e talányt
A lány szeret szívével
A Hős gondol és nyer !
