Már lassan egy hete, pontosabban péntek óta üldöz a szerencsétlenség. Már robbant le velem metró, busz, borult le csomagtorony (tegnap is vagy 50 csomaggal!!! és 4 belőle kill :( ), áztam már el 3x is egy nap, esett már szét a kezemen ketrec, kutyaként is kezeltek (a nagyim !!! tegnap), az már csak hab a tortán, hogy elvágtam a kezemet, mindennap lekésem a buszt...

Na de vissza a tegnaphoz. Elrángattam a mamit a dokihoz, de sajna jöttek a pofára esések :D Először nem voltunk bejelentve, vagy hogy időközben kinőtt a nagyim bal dobhártyája ( :D ), vagy hogy olyan kombinatív vizsgálatot hajtott végre a doki amit mami nem akart teljesíteni ! (becsukott szemmel megy, megáll, fordul, megy, BECSUKOTT SZEMMEL!!! Akkor előről.....) Eredmény, hogy jobbra kitér :P A lényeg, hogy még dif. diagnózist is váltottam a dokival, aki ezt nagyon értékelte (és csodálkozott, hogy vágom a bioszt), de ez maminak nagyon betett..... (bár aki koponya CT-vel megy fül-orr-g.hez :( )

Aztán nagyon be volt sértődve rám... És rám parancsolt, hogy nem mehetek be vele a CBA-ba... na de ez milyen már ??? Ő van rosszul, neki nem szabad cipekedni...

Majd a munkahelyemen beszélgettem a legnormálisabb arccal, és rákérdezett, hogy van a barátnőm ? (na itt megint megmozdult valami bennem) De nincs barátnőm :( Jaa.. akkor az a lány aki rosszul van a melegben ? (régebben kb 1 hónappal ezelőtt beszélgettünk a meleg hátrányairól, és akkor feljött Maci is, de nem úgy mint ... ) De jól esett, hogy érdeklődik iránta, és én csak annyit tudtam mondani, hogy vasárnap még jól nézett ki .

Este változatosság kedvéért lekéstem a buszt. Kikaptak a magyarok...

Várni hurrikánra, mi eget földet renget

Várni napra, mi hajnal után kelteget

Várni csak egy dologra nem lehet

Egy dologra, amit bárki megtehet

Várni frissítő esőre, hőség helyett

Várni békére, háború véget

Várni csak egy dologra nem lehet

Egy dologra, amit bárki megtehet

Ez nem más mint a Szeretet...

Még mindig nagyon K.O. vagyok, de legalább annak örülök, hogy egyre kevesebben veszik észre. Ami mondjuk a munkahelyemen jó, bár egy  srác tippelt, és eltalálta nagy ívekben. Már előre féltem, hogyha ezt valaki meghallja, akkor ma én leszek az ügyeletes áldozat, akire mindenki rászáll. Szerencsére közben volt egy kisebb bunyó :D És a hülyéjének rövidtávú emlékezete rossz :P

De a balszerencse tegnap sem kímélt. A metróm az Őrs előtt lerobbant vagy 10 percre :S De ez milyen már ?? És mikor lesz vége ?? 

Nem tudom kiverni a fejemből... Túl sokszor gondolok rá, és amikor valaki el akarja érni, hogy ne emlékezzek, nemhogy tehermentesítést végez, hanem a régi szép emlékeket hozza fel...

Most mi legyen ? Mit tegyek ? Ez olyan rossz, és fáj ... 

Mami már tegnap előtt este látta, hogy valami nem stimmel velem, és reggel, hogy feldobjon palacsintát sütött. Kellemetlen volt, mert nagyon nem volt hozzá kedvem, és nagyon rossz volt, hogy nem ízlett :(

Majd a nap folyamán a tucatnyi csoki, Robi és a kattant munkatársaim felhoztak a létfenntartó  állapotba. Előtte kb a "Vároban" voltam, ahol múlik az idő és az ember megöregszik, és vár valakire, aki felébreszti, és a normális világba tereli. 

Még mindig ki vagyok... És nagyon sokat gondolok rá. És ami a legfurcsább, a barátaim, akik az átlag ilyen helyzetben elleneznék, most támogatják... És megfogadtam régen, hogy nem fogok majd egy lány után sem futni, és tessék... Nem tudom, hogy mit írok, és hogy miért... Most csak úgy szállok és nem tudom irányítani magam a levegőben.

ÖÖööö... Idő nem csíp engem, de másokat igen, ergo másokkal kell lenni és megúszom a zuhit :D De nem értem. Vagyis részben. Elmentem megbeszélni egy lánnyal egy, vagy a dolgot. (Stop! és akkor itt most álljunk is meg egy picit. Egy alapigazság, csak a rossz dolgokat szokták megbeszélni az emberek. A jókat mint például a szerelem/csók/szex/gyerek/nyugdíj azokat élvezik/érzik). Legjobb barátom, akinek mindig igaza van megint megmondta, hogy én vagyok a világ leghülyébb embere, de nem, én akkor is erősködtem, és most is hogy Ő nem olyan...

Aztán volt egy szép délutánom, mesébe illő. Sok mosollyal, kacagással, vidámsággal. És nem  jött elő a megbeszélés tárgya. Magamban picit felállítottam egy illúziót is, de aztán lejárt az idő, és menni kellett haza. Engem már nagyon fúrt a kíváncsiság, és azért megkérdeztem, hogy miről is szeretett volna beszélni. Szerintem rekordot döntött az egy perc alatt kimondott "jóban lettünk" kategóriában. (Sokan, sokszor, sok módon mondták el ezt, de ez olyan aranyos volt, vagy kegyes ? :( Nem tudom..... Mikor elbúcsúztunk tiszta Jamal Malik effect volt... Aztán életem leghosszabb metrózása következett. A gondolataim cikáztak össze-vissza, hogy mit rontottam el, most mi is van, hogy miért is ? Tudom, hogy a világon még egy ilyen lány nincs. Ha egész életemben 1 dolgot kérhetnék, az az lenne, hogy adjon egy esélyt nekem... magának... hogy megismerjen.... 

Kész vagyok.... nemtom ... :(