ÖÖööö... Idő nem csíp engem, de másokat igen, ergo másokkal kell lenni és megúszom a zuhit :D De nem értem. Vagyis részben. Elmentem megbeszélni egy lánnyal egy, vagy a dolgot. (Stop! és akkor itt most álljunk is meg egy picit. Egy alapigazság, csak a rossz dolgokat szokták megbeszélni az emberek. A jókat mint például a szerelem/csók/szex/gyerek/nyugdíj azokat élvezik/érzik). Legjobb barátom, akinek mindig igaza van megint megmondta, hogy én vagyok a világ leghülyébb embere, de nem, én akkor is erősködtem, és most is hogy Ő nem olyan...
Aztán volt egy szép délutánom, mesébe illő. Sok mosollyal, kacagással, vidámsággal. És nem jött elő a megbeszélés tárgya. Magamban picit felállítottam egy illúziót is, de aztán lejárt az idő, és menni kellett haza. Engem már nagyon fúrt a kíváncsiság, és azért megkérdeztem, hogy miről is szeretett volna beszélni. Szerintem rekordot döntött az egy perc alatt kimondott "jóban lettünk" kategóriában. (Sokan, sokszor, sok módon mondták el ezt, de ez olyan aranyos volt, vagy kegyes ? :( Nem tudom..... Mikor elbúcsúztunk tiszta Jamal Malik effect volt... Aztán életem leghosszabb metrózása következett. A gondolataim cikáztak össze-vissza, hogy mit rontottam el, most mi is van, hogy miért is ? Tudom, hogy a világon még egy ilyen lány nincs. Ha egész életemben 1 dolgot kérhetnék, az az lenne, hogy adjon egy esélyt nekem... magának... hogy megismerjen....
Kész vagyok.... nemtom ... :(
