Mami már tegnap előtt este látta, hogy valami nem stimmel velem, és reggel, hogy feldobjon palacsintát sütött. Kellemetlen volt, mert nagyon nem volt hozzá kedvem, és nagyon rossz volt, hogy nem ízlett :(

Majd a nap folyamán a tucatnyi csoki, Robi és a kattant munkatársaim felhoztak a létfenntartó  állapotba. Előtte kb a "Vároban" voltam, ahol múlik az idő és az ember megöregszik, és vár valakire, aki felébreszti, és a normális világba tereli. 

Még mindig ki vagyok... És nagyon sokat gondolok rá. És ami a legfurcsább, a barátaim, akik az átlag ilyen helyzetben elleneznék, most támogatják... És megfogadtam régen, hogy nem fogok majd egy lány után sem futni, és tessék... Nem tudom, hogy mit írok, és hogy miért... Most csak úgy szállok és nem tudom irányítani magam a levegőben.