... sok eszmefuttatást lehet folytatni. Az utóbbi napokban olyan emberekkel tudtam beszélgetni a gondolataikról, akik nem álltak annyira nagyon közel hozzám... Jókat nevettem, mert mindig minden fél év után derül ki. És amikor együtt összerakjátok a történetet mint egy puzzle, akkor a végén már dőlsz a röhögéstől, hogy jaj de ostoba voltam. De amire nagyon büszke vagyok, az a barátnőm. Mert egyedülálló a világon, és annyira jó és kedves, hogy már-már ezt mások ki is használják. De most nem ezzel szeretnék foglalkozni. Kevés embernek van már konkrét elképzelése, hogy milyen életre vágyik, nekem megvan. És a terveim, ha még nem 10000%-osak, de egy biztos, a képzeletemben szereplő személy, a valóságban is létező lány, a Szerelmem. Ami nagyon meghat, hogy a barátaim már együtt gondolkodnak velünk, hogy mikor velem számolnak, vele is számolnak. Ez azért érdekes, mert ez 1.) nagyon nem jellemző rájuk, 2.) mert eddig sem csinálták ezt. Nem győzőm mondani a Drágámnak, hogy Ő úgy jó ahogy van, és ez nem hátrány sehogysem. Sőt inkább előny, és ha ezt jól használja nagyon sokra viheti majd. Meg kell hallgatni a mások véleményét, de nem kell komolyan venni. Mert jó tudni, hogy a többiek mire készülnek, és hogyan védjük majd ki. /és csörög a telefonom, hív a Drágám / folyt. köv.