Tegnap hétfő, na megint ügyes voltam. Azt leszámítva, hogy Eriknek nyélbe ütöttem a német mocivásárlós eksönét, figyelmemet már több napja hiperaktív szobatársam köti le. Rájött a rohadt sok perc, és netes társkeresőkre regel, az én nevemben. Nagyon durva, mert ide csak reménytelenül szánalmas alakok mennek, akiknek az élete egy kalap tudjátok mit sem ér...
Aztán lássuk a mát... Hosszú nap ismét. De megtudtam bár okosságot:
- A szék nem arra való, hogy ráüljél !!!
- A fotel a lustaság szimbóluma !!!
- Gyerekek mész a sarokba !!! (ahol egy számítógépes komplexum ácsorgott)
- Lehet egy órán keresztül WC-ni !!! ( basszus az 60 perc !!! nemá )
Aztán megírtam egy angol cikket is :
Szombat délután kezdődött a nagy
utazás, a nagyobb emeletes busszal a lehető legnagyobb távolságra és azon is
túl Angliába. Előtte természetesen beugrottunk Hollandia csodaszép fővárosába,
Amszterdamba, ahol sajnos az idő nem volt annyira kedvező, sőt kifejezetten
zuhogott az eső. De Rembrandt és kortárs művészeiért hihetetlen áldozatokat
vagyunk képesek meghozni. Majd leugrottunk a kontinensről, és a megtekintettük
az Egyesült Királyság legszebb kastélyait, lankáit. Londont több napon át
látogattuk, és igyekeztünk mindent megcsodálni, valamint a tudást magunkba
szippantani. Számomra a legérdekesebb a Madame Tussauds panoptikum volt, de
biztos vagyok benne, hogy a számtalan főzőcske, vetélkedés, vagy csak a megtett
kilométerek száma mindenkiben szép emlékeket hagyott vagy éppen fog majd a
jövőben hagyni.
