A legjobb nap a világon. Szerintem be kéne vezetni kötelező jelleggel. Mindenkinek gombócnak kell lennie, gombócot kell ennie, gombócot kell nyalni ! Ma, nem hallgattam zenét, inkább gondolkoztam... Rájöttem, hogy aki nem velem az általában ellenem, vagyis erre nem jöttem rá, hanem tudtam és beigazolódott... Jövök valakinek, egy igazad volttal :) De a legdurvább az csak az, hogy addig szuggeráltam az illetőt, míg valahogyan ott lett mellettem :D /most beleharapok egy finom gombócba XD /. Olyan jól esik végre a játszós ruhámban mászkálni :) :) Yeaaaah :) Boldog vagyok :)

Dini Dani denevér

Dideregve repülő egér

Didereg mert este van

Kabátkája mosásban

Barátja bagoly Béla

Nem beszédes, mert néma

Várja fáján Danit

Hogy csapjanak egy römi partit

Fekete fenyő fokán

Hold világít csupán

Alatta a két barát

Rakja-veszi lapját

Reggel rézszínű rónán

A nap kel fel korán

Két barát aludni ment

Mert este nem pihent

Ma különös dolog történt velem. Reggel kicsivel 8 óra után elkezdett csörögni, vagyis inkább rezegni a telefonom. Kinyomtam, mert nem volt rá lehetőségem, hogy felvegyem. Érdekes az az volt, hogy nem rejtett számról hívtak, így biztos voltam benne, hogy nem hülyülnek velem. Írtam egy válasz SMS-t, hogy "Smsben írd meg. Köszi" Erre meg viszonylag gyorsan jött a tömör válasz: " öcsi meghalt ". Picit néztem és elmosolyodtam, arra gondoltam, hogy mégis meg akar valaki viccelni. Majd automatikusan írtam a választ " ? Ki vagy ? " . Eltelt pár perc, és elkezdtem gondolkozni, mi van ha tényleg nem vicc. Nagyon sok időnek tünk mire megjött a válasz, pedig ez is csak pár perc volt " Ali anyu, Timi ". És akkor esett le, hogy uhh... Annyira zavarban lehetett, hogy félretárcsázott... "Részvétem, és végtelenül sajnálom...." És tiztásztam a kialakult helyzetet. Még kaptam egy üzenetet " Bocsánat, köszönöm! " Ezek után sokszor átfutott a szituáció, és, hogy milyen kellemetlen és fájdalmas lehetett... Ez úton szeretnék tehát megemlékezni ALIRÓL, aki nem tudom, ki volt, de azt tudom, hogy mára jó helyen van.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                        

by K.K.J

Igazából megint összevissza vagyok... Egyszer nagyon boldog, máskor végtelenségig elcsigázott, vagy dühös... Visszatérnek a régi problémák, és nem bírom felfogni, hogy egyesek az elmúlt közel két évtizedben mi a francot tanultak ! És fel vagyok háborodva ! Elegem van... Nem várom már a szabadulást... Pedig nagyon kéne... Nem tudom, hogy mi lesz velem... Élni akarok... Boldogan... Nagyon boldogan... Nem vagyok hülye... Megőrülök...  

Most nem kéne ilyeneken elmélkednem, és főleg nem meglepődnöm, de túl pozitívan állok hozzá mindenkihez. Tudom, hogy vannak hibáim, tudom, hogy vannak elvárásaim, és tudom, hogy ez azzal jár, hogy csalódok. Tudom, hogy a szimpla emberben csalódni semmiség, tudom, hogy a barátban csalódni fáj, és megtudtam, hogy  családtagban csalódni kegyetlen. Nem tudom tiszta szívvel és józan ésszel elfogadni azokat a döntéseket, amiknek nincs semmi alapja. Most meg főleg nem akarok ezzel foglalkozni, mert most fontos, hogy béke legyen a lelkemben... Egyedül akarok lenni, hogy mikor majd visszatérek pusztítani tudja a gondolataimmal, hogy ötleteim hatására elmenjenek a hegyek, hogy mikor egy kis árnyékot kívánok kinőjön egy tök...