A sors megint levágott egy nagy csattanós pofont, és most nem az esős napra gondoltam. Az ember a feljebbvalóit elvileg tiszteli, és fel !!!!! néz rájuk, pláne, ha valamire oktatják őt. Innentől kezdve nebulók tanítása nem csak munka, hanem felelősség, pláne egy olyan nagy múltú intézetben, ahol a hagyomány, az erkölcs és a keresztény értékek a mérvadók. Amikor egy nevezzük nevén tanár vagy tanárnő visszaél ezzel a kiszolgáltatott helyzettel az nem helyénvaló. Igaz, hogy az iskola az életre nevel, de az iskola ne lépjen be az életbe, és ne primitív kamaszok nézeteire alapozza szurkálódó és gyerekes ércelődéseit, ami sértő egy addig pozitív "munka"kapcsolatban. Minden diák képes kínos helyzetbe hozni a tanárát, mert mindenki ember, és mindenki hibázik. DE én eddig nem tettem, de ígérem még egyszer előfordul, hogy valamelyik kolléga hasonló hibába esik, be fog következni a háború, melynek a csataterei még csak a képzelet szüleményei.