Mint jó ember ma is templommal kezdtem a napot... Igaz előtte reggeli után rám tört a szédülés, és forgott velem a világ... Ilyen soha nem volt még... Nagyon durva. Majd mentünk Vörösvárra, ahol paprikás krupli és Rotburger várt minket. Fociztunk, és haszontalanul töltöttük el egy drága napot, többé-kevésbé közösen. De voltak jó beszélgetések, és én is bocsánatot kértem fél év után Sydtől. Majd mikor visszaértünk, valami jó öntött el. Szívem aktuális éltetője (igen a reménytelen szerelem szindróma) 100%os matekot írt, amire most tök büszke vagyok. És azt érzem hogy 1 lépést tettem a cél felé (ami voltaképp vagy égés vagy főzés :P ). Most csak az a kérdés hogy ő merre lépked, avagy hol önti el majd előlünk a víz az utat....