Túl vagyok már 3 előadáson, és voltak szép napjaim... De megint felhúztak mint egy csicska játékot... Pedig minden olyan jól indult, 6. lettem összetettben a Vaskapu futáson, ami nagyon jó, és csak 1 percet vert rám Robika... Eddig minden szép és jó, de mikor visszaindultam a hegyről, anyum kezdte a parádét. Hihetetlen, kezdem azt hinni néha, hogy picit megzizzent, nem hoz racionális döntéseket, de már kezd szenilis is lenni. Tudom kemény szavak, de félek, hogy ez már csak rosszabb lehet.

Ki vagyok, tudom sok dolog vár még rám, és nem tudom hova tenni magam, de elegem van, hogy MINDIG megmondják, hogy mit kell tennem. Nem vagyok már kisgyerek aki lenyel egy legót, vagy éppen a bilihez félúton eldobja a sárgát. Lelkileg retardált lettem...

De érzek valami pluszt, ami eddig nem volt, és a haverjaim nyújtják. Most döbbenek rá, hogy olyanjaim is vannak :D Durva mi?