A nagy visszatérés Esztergomba egy villámpakolással kezdődött reggel, majd a keresztmamival elmentünk a Pilisbe a Kisrigó vendéglőbe, ahol a nagyoon finom ebédet elfogyasztva egy egészségügyi sétát is megejtettünk... Majd irány a Kolesz... A bepakolás nem volt már nehéz a szuper szobámba, majd beugrottunk a Tescoba, és megvettük mindent ami kellhet nekem a sulira...

Mikorra visszaértünk a vásárlásból, a többi mazsipásztor kollégám is megérkezett, majd egy kis eligazítás után munkába is álltunk Kleofás tesó ügyében: konkrétan felragasztottuk a neveket a padokra, szekrényekre, és ágyakra... Majd este kimentünk a városba vacsizni egy pizzériába, ami egy jót tett a további akadálymentes munkánknak...

Egész nap csak Anita járt az eszembe, igaz váltottunk pár üzenetet, de most végre lejöttem egomba, így több lehetőségünk lesz majd találkozni... Ami jó... :) 

Tegnap korán reggel keltem és utam egyenesen a délibe vezetett, ahonnan Siófokra utaztam a keresztmamámhoz... Amikor megérkeztem majd leesett az álam, igaz nem egy kertes házunk van, hanem egy 7 emeletes óriási építmény az Aranyparton, melyben az 5. emeleten dupla lakás fogadott... Egy óriási (30nm-es) erkély a Balatonra, 2 fürdőszoba jacuzzival, szaunával, a legmodernebb inteligens konyhával. Nekem csak élveznem kellett a kényeztetést... Reggel elmentünk vizibiciklizni és pancsolni, csúzdázni. Ebédelni a városba mentünk, miután egy siesta, majd ismét a Balcsi következett... Vacsira pizzát ettünk, majd irány a város... Kipróbálhattam egy rozoga, de használható bicót, amivel nekiálltam hasítani a korzón, hogy szerezzek feltöltőkártyát... Közben meg halálra aggódták magukat értem, hogy milyen veszélyes is Siófok :) Este muszáj volt legalább egy üzenetet hagynom Anitánál, szegény nagyon unatkozott... 

Ma a napot egy kis parti futással kezdtem, majd reggeil után ismét vizibicikli, pancsi, stb... Ebédelni a törzshelyünkre mentünk, majd néztünk biciklit, keresztmami egyből megvett egyet és egy szuperkönnyű pumpát a röplabdához :)

Szieszta után összepakoltunk és irány Budapest... Fölmentem hozzá és megpróbáltam segíteni neki, mert a levelező rendszerével valami gond van... De munka közben haza küldött... Olyan jól esett megjönni, egyből az eltolt tv látványa fogadott... Sajna mami bepánikolt, és már darabjaira szedte volna a tv-t, mert nem tudta, hogy csak egy AV gombot kell megnyomnia... Sikerült megint összevesznünk, mert amikor mesélni akartam, akkor nem foglalkozott velem, és mikor én neki kezdtem a gépelésnek, én poénból visszaszoltam, hogy nost meg én nem érek rá...

Dejó most megyek tisztázni a szitut....

Elintéztem a keresztmamival, hogy elég legyen holnap lemennem Siófokra, ami nagyon sok jóval járt... Például  a legjobb ami történhetett volna velem, az az volt hogy Anita lejött Pestre...Nagyon jól éreztem magam vele... Olyan jó volt csak úgy randomra mászkálni, és nem törődni azzal, hogy mennyi az idő és, hogy hol is vagyunk ? Az idő nagyon gyorsan elszállt, de olyan aranyos volt Anita... Szerintem ő is nagyon jól érezte magát, vagyis nagyon remélem, mert azon voltam... Már hiányzik ...

Most meg Loki meccset nézek, és valahogyan boldog vagyok.... Lehet, hogy mert vezet a Loki, de lehet, hogy az elöbbiek miatt...

Nem tudom még most se elhinni, de végre kezdenek jól jönni a lapok, és a sok rossz mellett mindig akad valami jó, valami fényes... És mindig vannak akik az ember mellet állanak a rosszban is... Sőt mint tegnap kiderült egészen sokan... Ami erőt adhat sokmindenhez... Akár testvérosztály progit kell majd csinálni, akár csak egy útlevelet akar az ember megcsináltatni... Vagy éppen a koleszba költözés a téma... 

Ma egy valóságos passió volt a nagyinak elmagyarázni csak azt, hogy hogyan kapcsolja be az IP tv-t, de legalább a többi dolog nem érdekli, mert akkor valószínű a pszichiátrián kötnék ki... De legalább voltak vices pillanatok :

Mami: - Most akkor mi van ???

Tv:- Most az van hogy nagyon elcseszted !

Egyszerűen rámjött a röhögés és nem bírtam abbahagyni, aztán mikor elmeséltem neki, persze, hogy nem vágta, hogy mi van... De a vége megint az lett, hogy nem vagyok jó oktató... Jó, de úgy nem lehet oktatni, hogy jönnek a kérdések, és nem oktatsz, hanem a kérdést válaszolod meg, de abból megint jön újjab 3 kérdés... Már értem hogy a tanárok miért nem bírják, ha fölteszem a kezem már az óra elején...

Ma lemegyek a keresztmamihoz Siófokra, de még elötte végre találkozhatok Anitával... Annyira szerettem volna, és most olyan váratlanul jött az egész... Most még nagyon szét vagyok esve... Alapjában nem szoktam aggódni az ilyen dolgokért, hogy mit veszek fel, hova megyek, stb... Most sem aggódok, de valahogyan furcsán érzem magam... 

De tudom hogy vannak akik :

Tegnap délután találkoztam, a bevetési csapat 2 tagjával, a hév végállomásában... Majd Irány szentendre, ahol egy lélekörvendeztető közben átbeszéltük a tervet... Eredménye az lett, hogy Marci inkább nem akart támadni, így maradtunk ketten a robival... 3órát elkempeltünk egy patak partján, és az utolsó fél órában Robika odatermelt, szóval volt mit szagolni...

Majd kommandósokat megszégyenítő módon kúsztunk a sárban, mikor már 10m-re lett volna a tábor, fél méterre elöttem a semmiből felvillan egy mobil... A francba, észrevett az őr, csak nem volt nála lámpa... Fogtam, és egyből ráugrottam, befogtam a száját, és vártam Robi segítségét...De közben lement a csendes riadó, mert az őr halkan nyöszögött, miközben fogtam a száját, lábát, kezeit... Elhangzott a nemkívánatos szó: R I A D Ó !!!!!!

Úgy három lámpa fénye világított rám, uccu neki menekülés... Közben mogyorón kaptam egy zsenge facsemetét, de elértem a megbeszélisi pontot, az út alatti hidat.... De addigra folyamatos járőrök mentek mindenhol... Ezért inkább a túszejtés mellett döntöttem... És hopp, arra menekült az úton Robika, üldözte Monty, aki után én is futottam, majd elkaptam, és be a bokorba... Kiáltottam Robikának, hogy segítsen, de sajna Stoffi jött, és nekiálltak a végeláthatatlan kötözésnek... Kb 20 percig kínlódtak velem az úton 6an, de mindig kiszabadultam, majd már az egész tábor fogott le és cipelt... Volt aki lábon harapott, volt aki gyomron fejelt, volt akit fél kézzel berepítettem a csalánba, és volt olyan is akinek a lámpájába került az akció... Végül a zászlórúdon végeztem kikötözve... De mikor Robi is feladta magát szabad lettem... Az estét a jurtában töltöttük, kegyetlen hideg volt, és nem volt hálózsákunk... Ezért én a semmiből ( vagyis egy ici-pici parázsból) tüzet csináltam, amit egészen reggel fél6-ig tápláltam... Majd reggel bekapcsolódtunk a tábor életébe, és segítettünk mosogatni, vizethordani...

Bibliaóra után viszont a táborozóknak erdei akadályverseny volt, ahova megkértek, hogy álljunk be posztnak... Nállam lekvárt tömtek egymásba, válaszoltak quiz kérdésekre és szurkoltak egymásnak és persze nekem...

Majd irány haza, ahol várt a puha ágy és a lecseszésk... Most tényleg úgy érzem minden összecsapott felettem... ELegem van... Anyu nem hagy, a nagyim csak egy nagyító, a bolhából is elefántot csinál, de most még a keresztmami is bejött a képbe, amit szintén meg kell oldani... Még most is érzem a tegnapi kötés szorításának nyomát...

És mi lesz a magánéletemmel ??? Szerintem feladom, nem tudom mi legyen, akármit próbálhatok, nem jön össze... Tegnap egész este ezen ábrándoztam, de lehet, hogy nem illenénk is össze... Ez olyan gázul hangzott, de ez hülyeség, mert nagyon aranyos, és semmi rossz nincs benne... Mit megadnék ha....

De itt vannak a nap legjei :