Nem tudom még most se elhinni, de végre kezdenek jól jönni a lapok, és a sok rossz mellett mindig akad valami jó, valami fényes... És mindig vannak akik az ember mellet állanak a rosszban is... Sőt mint tegnap kiderült egészen sokan... Ami erőt adhat sokmindenhez... Akár testvérosztály progit kell majd csinálni, akár csak egy útlevelet akar az ember megcsináltatni... Vagy éppen a koleszba költözés a téma... 

Ma egy valóságos passió volt a nagyinak elmagyarázni csak azt, hogy hogyan kapcsolja be az IP tv-t, de legalább a többi dolog nem érdekli, mert akkor valószínű a pszichiátrián kötnék ki... De legalább voltak vices pillanatok :

Mami: - Most akkor mi van ???

Tv:- Most az van hogy nagyon elcseszted !

Egyszerűen rámjött a röhögés és nem bírtam abbahagyni, aztán mikor elmeséltem neki, persze, hogy nem vágta, hogy mi van... De a vége megint az lett, hogy nem vagyok jó oktató... Jó, de úgy nem lehet oktatni, hogy jönnek a kérdések, és nem oktatsz, hanem a kérdést válaszolod meg, de abból megint jön újjab 3 kérdés... Már értem hogy a tanárok miért nem bírják, ha fölteszem a kezem már az óra elején...

Ma lemegyek a keresztmamihoz Siófokra, de még elötte végre találkozhatok Anitával... Annyira szerettem volna, és most olyan váratlanul jött az egész... Most még nagyon szét vagyok esve... Alapjában nem szoktam aggódni az ilyen dolgokért, hogy mit veszek fel, hova megyek, stb... Most sem aggódok, de valahogyan furcsán érzem magam... 

De tudom hogy vannak akik :