Ma égtem egyet mint a R. . Csak azzal az apró különbséggel, míg a parlament futni nem tudott, én olvasni igen. Majd hallgatnom kellett, ahogy vizet prédikáltak a tanulásról, és a politikáról. Majd óra delete, és fakt, ami kivételesen jó volt. Majd Megyei röpi mérkőzés: ahol mivel megvertük Tbányát így bejutottunk az Országos Elődöntőre. A győzelmen nincs miért a vereségen meg nincs mit magyarázni. De 0:2-ről álltunk fel, úgy hogy közben Gyuri le is sérült. De kimondhatatlan jó érzés amikor ott van mögötted a suli. Szurkol, tapsol, veled együtt örül minden szerzett pontnak. Nagyon nagy eufóriát teremtettek. Nélkülük nem nyertünk volna, szóval (ritkán mondok ilyet, de) KÖSZI ! Hihetetlen felemelő érzés mikor a nyertes meccs után még percekig tapsolnak és örülnek :D 

Aztán lementünk este a büfébe Erik haverommal meg Q-val és biliárdoztunk, Gyrosoztunk, jól éreztük magunkat. Olyan boldog voltam, hogy még az a hír sem tudott velem komolyan kifogni, amikor egy állati jó csaj  nem tudja magát megindokolni, de úgy dönt hogy csak haver... Normál esetben a "lelkileg sérült" lényemmel együtt majd megőrültem volna, de most csak szimplán fáj. Marja, égeti a szívemet, de tudom el kell engednem, mert szeretem, és azt akarom hogy boldog legyen.

(Nyugi nem buzultam be, Márk ne próbálkozz!!!), de nem tudom megmondani, ennyire még nem viselt meg dolog...