A tegnapi sulinap kevesebb izgalmat tartogatott, mint a délután. Csak megint nekünk kellett elpakolnunk a székeket a tegnapi rendezvény után. Szóval a délelött hamar eltelt, és jött a dél, amikor mosogatnom kellett, de ez még mindig semmi, a béna Pici pedig vagy húsz levesestállal elindult, majd az egész elkzdet dőlni. Én meg voltam olyan barom és odarohantam, hogy elkapjam, erre az egész rámdölt, és szétvágta a kezem... Baromira örültem, mert amikor egy kötésért felmentem a betegszobára, és senki nem volt ott.

Majd közös röpiedzés, ahol megint megpróbáltam "jópofizni", de nem nagyon ment. Aztán megjött a debreceni testvérosztály...Az egyikük, később már ketten beálltak röpizni.

Röpi után vacsi, a csajoknak pedig pizzarendelés (mert most Szélék szerveztek mindent, és naná, hogy nem szerveztek kaját, se tegnapra, se mára. Nem akarok egoista lenni, de megmondtam, hogy nélkülem nem fog menni )...Majd esti sétálás csoportonként a városban...Naná megint a legnyomibbakat fogtam ki, meg az ofőjüket....Azért minden dzsindzsán átvittük őket, volt, ahol annyira féltek, hogy kézfogás nélkül nem mentek tovább... Eszméletlen hülyék voltak... Majd berendeztük velük a tesit, és a többiek másfél óra mulva jöttek meg... Ami meg Damján agyát maximálisan felhúzta, mert 3x kellett lemennie és kinyitni a kaput...Ezek után is Imiék bemásztak a koleszba, és találkoztak Dumcival, aki eléggé idegbeteg volt akkorra...

Szóval készülünk a következő napra, és életünk legnagyobb lebaszására...