Kezdek elúszni... Egyre csak jönnek a dolgok, és nehéz őket megcsinálni, de ha még rombolják is közben az ember terveit... Hihetetlen... A suliban nincs normális óra, mert egyiken sem azt csináljuk amit kéne, és így minden marad máskorra. Elegem van mindenből. Most meg totálisan összedőlt a nemlétező szalagavatónk :( És nem táncolhatok :( És nem táncolhatok a Szerelmemmel :( De felhívott a Drágám, és megvigasztalt. El nem lehet képzelni, hogy mennyire jól esett. Annyira jó, hogy vagy nekem !
Reggel úgy ébredtem, hogy nem vagy mellettem :( Nagyon egyedül éreztem magam... De aztán a suli rendesen helyrerakott, vagyis, hogy sok mindent kell majd csinálni, és hajtós egy novemberünk lesz. Viszont, ha eljön a majd a Jézuska, akkor már minden szebb lesz, és jobb, és átláthatóbb.
Ez egy kedves szám, és a régi verzióját sokat hallgattam, és a végén nagyon jók a visszapörgetéses effektek!
Kemény, de miért nem sztrájkol a napocska egy picit. Annyira várom már azt a napot, hogy ne kelljen időben felkelni. De ami muszáj, az muszáj. Viszont békéltető dolog, hogy az utolsó napomat :( a Kincsemmel tölthettem. Ha fúj a szél, ha jön a vihar, ha vége a világnak, Én akkor is mellette akarok állni. Kemény volt a délelőtt, de én keményebb. Jött pár ötlet, és el is ment legalább olyan gyorsan. Majd jött a délután, ami nem úgy sikerült (de ezt már megszoktam), ahogy illett volna. Drága kedves nagyim, felvette a Hannibál álarcot, és nagyon ráijesztett szegény Kicsimre :( Én meg teljesen ki voltam akadva, mert mi a francért kell ilyet csinálni, élvezi ő ezt ? Köztudott, minél jobban mondanak valamit, annál jobban az ellenkezőjét fogjuk csinálni. Utána egy kis Marcipán nézés, majd egy mesés délután a titkos helyünkön <3 Imádom <3 Már hiányzik, de kegyetlenül :(