Imádom életes hasonlatokkal kezdeni. Az élet olyan mint gátfutó pálya : egymás után jönnek az akadályok, de a sikerhez vezető út karbantartás miatt átmenetileg zárva. Ma már kettőt átugrottam, megvolt a töri-matek írogatás :P De már megugrottam a következőt, amin lehet, hogy fönnakadtam ? Még nem tudom :( De jó lenne most egy tál palacsinta ! Na azzal most le lehetne fizetni a bürokráciát is :/ Le kéne lőni már engem, mert egész nap valami nem hagyja nyugodni a lelkem ! Most irigyelem Zsoltit a békát !

Mire jó hogyha kulturálódik az ember ? Semmire :) De lazításnak teljesen jó ! Egy marék pereccel a zsebembe, unottan vágtam neki a szokásos kulturális etetésre. Most is egy eléggé gagyi, normál esteben kihalt dolgot mutattak be a népnek. Ez nem volt más mint a jazz. A jazz az olyan műfaj, amikor minden hangszeren egyyszerre püfölve próbálja túlüvölteni a másikat, ha az egyik elfárad, akkor lecsücsül, és az nyer aki a végén eljut a szóló játszásáig. Szóval alapjáraton gagyi, de van pár jó kivétel is. De amikor Kodály zenéit írja át egy kattant fószer, magához veszi az ország legjobb jazz dobosát, az Opera szóló csellistáját, egy pattogó bőgőmasinást és egy szálka billentyűst, na az szerintem béna teljesítmény. Mármint, hogy csak erre futja... Szóval át tudtam gondolni a dolgaimat, és rájöttem valamire :) Mégpedig, hogyan lehetne kivenni egy szabad hétvégét ! Na megérte nem belógni az uncsit koncertet :)

Nagy könyvekkel harcolok

Kék tintájú lándzsával

Hű szolgám a füzet

Harcnak tere asztal

Mesterem La mancha

Neve méltán ismert

Egész világ boldogja

Mert józanságot nem is tett

Mint nagy óriások

Jönnek betűk, szavak, mondatok

S lesznek érzések, gondolatok

Mik ellen harcolni maga a cél

Ameddig van szó...

Van a világon Jó...

Én harcolok, míg élek,

És élek, míg harcolok, 

Már a csapból is az a WB-s cucc folyik ! Elegem van ! Vasárnap a misén a prédikációban, délután a barátnőmtől, este a prefemtől, reggel az anyámtól, suliban minden tanártól ezt hallom. STOP ! Akkor most egyszer és mindenkorra, muszáj kifejtenem a véleményemet a dologról.

1.) Felelőtlen szülő az, aki elengedi a lányát este Pesten !

2.) Nem véletlenül van az ilyen helyeken korhatár, mert addigra kb felnő az ember, és ésszel tud döntéseket hozni.

3.) Ha mégsem, és fiatal, testalkatilag gyönge vagy, miért mész be egy olyan helyre, ahol 40cm2 jut rád ?

4.) Ha mesterséges úton tudod csak elérni, hogy jól érezd magad, akkor az elég szomorú, és baj ! Tehát : ne piáld magad részegre, de ha mégis akkor ne drogozz ! Ha meg igen, akkor sajna az életeddel játszol, és előbb vagy utóbb úgy is veszíteni fogsz. Senki sem él örökké.

5.) Miért nem hallgattál arra a baátodra, aki képes volt mindezekre nemet mondani ?

6.) Ha viszont tömegbe mész, akkor elvileg tudnod kell, hogy mi várható. Ez olyan egyértelmű, minhogy ha bemész egy zöldségeshez, nem plazma tv-t fogsz kérni, mivel az nincs. Szóval mindennek van velejáró dolga !

7.) Ha mindezt tudod, és megértetted, és mégis elmész egy ilyen eseményre az a TE FELELŐSÉGED, és nem ez enyém, meg a maradék pár milliárd érett embertársunké a Földön. 

Ámen !

Azon agyalok, hogy mi lesz majd. 100x megfogadtam, hogy nem gondolkozom nyárig ezen, de minden összejött... Vicces, mert már nem kapom fel rajta a vizet. Hogy min ? Az ilyeneken :

Kedves Fiam!

Amikor hazajösz szeretném, ha a karácsonyfát leszednéd, ill. meghallgatnád közben édesanyád tájékoztató-óvó megnyilatkozását, melynek apropója a hétvégi Ny-i téri 3 lány halála. Még a halál bekövetkezése előtt 22 óra 40-kor a nagymamáddal ott voltunk.

Anyukád
 

Heh, amúgy semmi: hogy vagy ? Vagy kell-e valami ? Úgy érzem magam mint egy bébi és egy gép keveréke. Szerencsére nem mindenki így látja a helyzetet.

Tegnap egy gyönyörű délutánom volt, amikor a naplamentében sétálgattunk a Duna menti sétányon. Olyan romantikus volt (joh ez nyálas volt, de akkor is :P ). Annyira szeretem, és ez több mint sima szerelem. Ő az életem !