Ez a hétvége is elszállt. Összességében nagyon jó volt, sokat pihiztem, kevesebb problémám volt, voltam koncerten is. Amikor visszafelé utaztam a buszon azon agyaltam, hogy szét kritizálom a mai zenei világot. De rájöttem, hogy lehet, hogy majd 100 év múlva még abszurdabb lesz a dolog. Szóval, jó látni, hogy a mai hangszerek között (néha elkószálva is) találunk néhol egy-egy zengő tambura változatot. Na persze, ma már az is 220-szal működik... Utálom a hörgős zenét, és ha egy csapat 3 órát játszik, és átmegy hörgésbe, akkor az nem kóser... Általánosságban elmondhatom, hogy minden bandának van 3 száma max egy albumon, ami jó a többi csak töltelék. Na szerintem így volt ez aznap este is. Bár, hogy feltöltsék az időt voltak régi jó ismert számok is. A hely az szupi volt, bár én megint nagyon szenvedtem a cigifüst miatt (open air 4ever!), de amikor szétnyílt a tető az maga volt a menny. De nem csak koncerten voltam. Csináltam egy tucatnyi hasznos dolgot, olvastam, gépet javítottam, krumplit pucoltam, egy szóval jó voltam :) Utálom, mikor a rendelkezésre álló kis időmet pazarolják. Amikor mondjuk valakivel vagyok, és meg van beszélve, hogy vele vagyok, akkor ne akarjanak tőlem mást. De szeretem, ha a figyelmemet viszonozzák, és amennyit én rájuk szentelek, azt ők is én rám. Tehát, ha kevés időt vagyok mondjuk otthon, akkor abban légyszi ne mással foglalkozz, hanem velem. Mert ha meg elmegyek akkor meg lesz sírás-rívás. Most eszembe jutott egy film. Egy naiv srácról szólt, Scotty-ról, akit megcsalt a fiatal barátnője. Ergo az Amcsi srác elindult felfedezni Európát. A végén találkozik a német levelező partnernőjével, és a Vatikánban egy gyóntatószékben magáévá teszi. Na a kedvenc számom tőle, hogy Scotty nem tudjaaaaaaa!