Várni hurrikánra, mi eget földet renget
Várni napra, mi hajnal után kelteget
Várni csak egy dologra nem lehet
Egy dologra, amit bárki megtehet
Várni frissítő esőre, hőség helyett
Várni békére, háború véget
Várni csak egy dologra nem lehet
Egy dologra, amit bárki megtehet
Ez nem más mint a Szeretet...
Még mindig nagyon K.O. vagyok, de legalább annak örülök, hogy egyre kevesebben veszik észre. Ami mondjuk a munkahelyemen jó, bár egy srác tippelt, és eltalálta nagy ívekben. Már előre féltem, hogyha ezt valaki meghallja, akkor ma én leszek az ügyeletes áldozat, akire mindenki rászáll. Szerencsére közben volt egy kisebb bunyó :D És a hülyéjének rövidtávú emlékezete rossz :P
De a balszerencse tegnap sem kímélt. A metróm az Őrs előtt lerobbant vagy 10 percre :S De ez milyen már ?? És mikor lesz vége ??
Nem tudom kiverni a fejemből... Túl sokszor gondolok rá, és amikor valaki el akarja érni, hogy ne emlékezzek, nemhogy tehermentesítést végez, hanem a régi szép emlékeket hozza fel...
Most mi legyen ? Mit tegyek ? Ez olyan rossz, és fáj ...
Mami már tegnap előtt este látta, hogy valami nem stimmel velem, és reggel, hogy feldobjon palacsintát sütött. Kellemetlen volt, mert nagyon nem volt hozzá kedvem, és nagyon rossz volt, hogy nem ízlett :(
Majd a nap folyamán a tucatnyi csoki, Robi és a kattant munkatársaim felhoztak a létfenntartó állapotba. Előtte kb a "Vároban" voltam, ahol múlik az idő és az ember megöregszik, és vár valakire, aki felébreszti, és a normális világba tereli.
Még mindig ki vagyok... És nagyon sokat gondolok rá. És ami a legfurcsább, a barátaim, akik az átlag ilyen helyzetben elleneznék, most támogatják... És megfogadtam régen, hogy nem fogok majd egy lány után sem futni, és tessék... Nem tudom, hogy mit írok, és hogy miért... Most csak úgy szállok és nem tudom irányítani magam a levegőben.
