Tudom, hogy mostanság nem valami sokat írogatok ide, de meg van az oka :D Úgy érzem, megleltem azt a nagy okot, ami elindította ezt a hihetetlen nagy betűáradatot. Ha visszatekintünk az első bejegyzésre (amiben van még hiba is :D !!! ) Láthatjuk, hogy mára minden tanárral meg vagyok békélve, és a magánéletem is harmóniában van a természettel. Jó persze van mindig egy kis kivétel...

De szavaim megértő füleket találnak, és tudjátok, nehéz kétszer elmesélni valamit. Többször megfordult már a fejemben a dolog, de nem adom föl, csak kicsit visszaveszünk majd a napi rendszerességből :D

Nemrég volt vasárnap, és az én Egyetlenkém meglátogatott. Nagyon boldognak érzem magam vele mindig, és olyankorra az idő szinte megáll, és gondomat még mélyebb sírba ásom, s mélyen nézek a szép lány szemébe, mint csillag csendes tó vizébe. Olyan hihetetlen, hozott nekem kesztyűcskét, és a muffin amit süt, arra nem lehet szavakat találni. Persze azt is említsük meg, hogy egyeseknél leprás hatást vált ki egy-egy áll leeséssel, hogy basszus az tényleg az én barátnőm :)

Közben Q és még Pici lelki élete is kesze-kusza, és mivel jó barátok segítek, jah és Krisz, na ő Kriiisz :D 

Tegnap csak döntetlent játszottunk, egy eléggé erős csapat ellen, 0-3ról felállva, 4-4 lett a vége... Nagyon várom már a hétvégét <3
 

Na viszont most lassan indulnom kell edzésre, és hideg van, de van jó kis kesztyűm :))