Csodaszép nap volt a tegnapi. Elkezdett esni a hó, amit csak a gyerekek szeretnek, hát akkor én az vagyok. A suli után 3kor indultunk fel Beautifulcitybe, de csak 5 után értünk Aquincumba, ahol átváltottunk HÉV-re. Haza rohantam a szennyessel, majd irány a müpa, ahol J. Offenbach "Les Contes d'Hoffmann" című művét tekintettük meg, a New Yorki Metropolitan Opera előadásában. Egy nagyon kedves kis történet, ami különösen nagyon kötődik hozzám is :D Este fél 2-re értünk haza (ill vissza ) Egomcitybe. Majd elnyomott az álom... Nézzétek meg a kis trailert... Megéri...

Ma tek tézé, o lasz tézé volt. Meg te sí fel mér és, ami ből ki derült , hogy ke mény vagy ok de ne m va gyok for mában. Oly an vicc es így ír ni. Na gyon fel dobja a hang ulatom. Szóv al ma még meg is bor otválkoz tam. Meg tan ultam bi oszt hol napra. De kell még sok at tan ulnom, nem ront hatom el a javí tást. Volt am es ti rö pin is, tök po én volt, de nem volt nagy ját ék mert csak rö högtünk.

A mai ember akit bemutatnék, az bogárka lenne.

Bogárkáról azt kell tudni, hogy lány, nagyon sportos és szép. Innentől következtetni lehet, hogy bejön nekem. Az életemben nagyon sok hibát csináltam már, és tudom, hogy már nagyon közel jártam ahhoz, de nem jött össze... Most meg itt vagyok, szánom bánom már, és hihetetlen rossz. Nem tudom mitévő legyek, mert egyre jobban kezdek megint belehabarodni. Valami nagyon megfog benne. Amúgy meg röpizik, meg szeret úszni, meg majdnem minden sportot. És kedves, valamint ha véletlen elolvasná ezt a bejegyzést, akkor nem nyírna ki. asszem...

Légy jó pussz mill

Olyan jó, hogy mikor kinézel az ablakon fehér havat látsz mindenhol. A suli megyeget, pláne ha a tanárok nem tanítanak semmit, csak majd iratnak... És utána ki a városba, venni egy kis ajándékot fakultatívan, olyan személyeknek, akik az ember szívéhez közel állnak. Majd stúdium... És játék neten keresztül, akár honfi, akár msn, akár barkóba, a lényeg hogy nevess a végén.

Elhatározom, hogy naponta bemutatok egy fontos illetőt az életemből:

H. Géza 

A nagypapám volt, sajnos 2005-ben meghalt. Mint példakép tekintek rá, sok dologra megtanított nem csak engem, hanem mint birkózóedző generációkat. 11x-es magyar bajnok volt és világ bajnokságon és európa bajnokságon is erdményes volt. Két olimpiára is kijutott, de sajnos még az elején lesérült. Nagyon hiányzik, és büszke vagyok arra hogy az unokája lehettem. 

Itt egy videó, amit az egyik közelí barátja készített, amin a legnagyobb magyarokkal van együtt:

Reggel csak matek, majd futsal megyei döntő. Senki nem volt nagy formában, így rosszkedvűen léptünk pályára, és mindenki sokat hibázott... Igaz én is, de nagyon elegem van abból, hogy 0:2-nél az edzőm leüvölt, hogy estemben 30m-t miért nem tudok pontosan átdobni... Aztán mikor mondom, hogy nem megy, a szünetben pedig megfenyeget hogy kinyír, mert neki nálam nagyobb focisták sem mernek visszaszólni... A lényeg az hogy gempa csapatok ellen kikaptunk... Majd tér- és fejfájás mellett vissza a koleszba... Este edzés, ahol csak 4en voltunk !!! És ez volt az év utolsó egyesületi edzése... Hát eszt van. De legalább este msn-eztem egy jót...

A kedvenc napom ha nem is, de most pld tök jó volt a kedd. Igaz nem voltak faktok, és a D-k is elviselhetők voltak... Igaz angolon ismét verset alkottam... Rájöttem hogy éppen abban serénykedek, hogy amit idáig elrontottam, azt helyrehozzam. A legrosszabb az egészben, hogy kb mindent jobban elrontok... És ez gyakran fáj... És tudom, hogy egyszerűbb lenne hagyni az egészet.

Tegnap mikor a youtubot bújtam kedvenc szobatársammal, akkor ezen a kiscsillagon megakadt a szemem. Nagyon édes...