A betervezett bevásárló túra helyett inkább egy vitát folytattunk... Hát igen ilyen az élet... Inkább magányra vágytam... Nézegettem ezt-azt, kéne teló, de az idén picit rossz lenne, mert akkor telhetetlen besorolásba kerülnék, szóval várhatok rá még egy évet :(  De a türelem rózsát teremt. Majd átnéztem oda, ahol mindenki meghallgat, függetlenül attól, hogy hány éves, mivel foglalkozott, mindegyik azonosnak tekinti egymást. Olyan szép mikor a zárás utáni temetőben a kis mécsesek lángja felmelegíti a kihűlt lelkem. Leírhatatlan a látvány, a csend az illatok. Na jó, nyugi nem  diliztem be, de valahogy megfogott az érzés...

Apropó rózsa, mostanában csak sms van :( Olyan jó lenne valakivel találkozni, és lazítani... vagy akár moziba menni....