Mikor kilépsz az utcára
Minden odavész örökre
Mélán bámulsz előre
Most érzed igazán magad
Mindig is erre vártál
Magány téged utál
Meleg szíved fázik
Méltán magával vitázik
Meddig mész előre?
Miért épp a temetőbe?
Mi késztetett erre ?
Mily gondolat terel?
Mikor odaértél kapujába
Minden oly világos
Mélán hátba rugdos
Most kell, nem hiába .
Mindig ugyanaz a látvány
Magány, az örök magány
Meleg szellem cikázik
Méltán velem is játszik
Meddig kisérsz te ?
Miért pont engem ?
Mi közöd van hozzám ?
Mily választ választ vársz tán ?
A zárás utáni temetőben sétálva
Semmi sem szebb a kis mécseslángnál
De ha az ég, oly erőt ad mindenkinek
Hogy jöhet tél, rém, vagy maga a sátán
Senki nem árthat, de ha mégis
Akkor a hideg is fázik tőlem.
