A hágók, a varrottas, és a só hegyek hazájában jártunk.

Idén az osztályunk tanulmányi kirándulásra Erdélybe ment. Annyira izgatottak voltunk, mert a nagyobbaktól csupa jót hallottunk eddigi kalandjaikról. Csak az a hosszú utazás ne lett volna, de kényelmünk érdekében egy felújított Karosa busszal vágtunk neki a kilométereknek. Sajnos, így is kedden korán reggel kellett indulnunk, viszont még aznap megnéztük Várad nevezetességeit. Este későn érkeztünk meg Tibódra, ami Székelyudvarhely mellett van. A tibódi szállás nagyon komfortos volt, így megérte, hogy az elkövetkező három éjjelt is itt tölthettük. Szerdán pihenés végett, csak a környéken buszoztunk, megtekintettük a Gyilkos tavat, és a Békás-szorost, valamint megkóstoltuk a helyi bórvizet is. De még aznap sor került egy kisebb szabadidő eltöltésére Székelyudvarhelyen, ahol az élelmesebbek még be is tudtak kéredzkedni egy helyi gimnáziumba focizni. Este várt minket a jól megérdemelt vacsora, és az elegáns panzió. Azt tudni kell, hogy kísérőink nagy bizalmat tanúsítottak felénk, azzal, hogy külön helyen aludtak, a falu másik végén. Szerintem ezzel a lehetőséggel nem éltünk vissza. Az elkövetkező két napon bejártuk teljesen a környéket; megnéztük a szászok erődtemplomait, a magyar irodalom nagy alakjainak emlékhelyeit, valamint számtalan helyiség, épület vagy híres személy történetét halhattuk a Mestertől. Ebben nagy segítséget jelentett, hogy mindenki készült valamiből egy kiselőadással, amit a buszban az unalmas órák alatt megosztott másokkal. Péntek este a Székelykő melletti Torockón volt a szállásunk, külön vendéglátó családoknál. Sajnos akkor nem mászhattuk meg a híres sziklát, mert az ú túl sok időbe tellett volna. Szombaton hazafele jövet még beugrottunk Kolozsvárra, ahol egy gyors városnézést követően végleg elbúcsúztunk Erdélytől, de szerintem mindenki vissza fog még térni erre a csodás vidékre. Remélem mindenkinek felejthetetlen élmény volt ez az egy hét. Ezúton szeretnénk megköszönni azoknak, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez az út; Damján atyának, Bánhidy Mester tanár úrnak, kísérőinknek Norbert testvér, és id. Zelenai Ferencnek, valamint sofőrünknek, Gábor bácsinak.
Hoffmann Zsolt