Tudtam, hogy várni fognak rám... De biztos ami biztos, nem az anyu volt (miért is lett volna ?? ) De annál jobb... Ott volt a kisangyalkám <3 Majd egy rögtönzött élménybeszámoló Törökországról. A csomagokat otthon ledobtam, és a további időmet a fellegekben töltöttem... Hol a westendben hol az esőben futva, hol a mamutban, hol egy asztalnál pálcikákkal szórakozva :D Az álomnak egy vonat sípoló hangja vetett véget, majd egy horizonton spontán zsugorodó vonat képében elreppent...

Jött az este, mikor megkaptam a magamét... Miért csaptam be az ajtót ? Miért mentem el ? Szőke? Barna? Tudom-e hogy milyen a jó alak ? Miért nem reggel megyek vissza ? Na ez enyhén kicsapta a biztosítékot... és a végén ő vágta le a telefont...

Majd picit rosszul lettem... vagy már voltam.. na mind1 és lefeküdtem csicsikálni... 
 

Ma vissza egom citybe, ahol 1 hét alatt minden a feje tetejére állt :P De vigasztalásként találtam egy régi kedvencet, akusztikusan :P

Hihetetlen nagy élmény... Röviden így lehetne összefoglalni, de nem lehet... Vasárnap délelőtt indult a gépünk "városba" ( aki nem tudná Isztambul jelentését annak). Késő délután már ki is értünk a reptérről, csak szállásunk nem volt... nem baj, sok herce-hurca után sikerült találnom egy szállást, amit le is alkudtam 200 lírára ( 15főre 200x120 ft :D ) Szőrnyű volt a hely, de legalább az város gettójában volt, amitől a bazár gyalog kb 2 perc volt (ami elég jó)... Szóval hétfőn reggel korán keltünk, hogy utazzunk Kahramanmarasba. Miután megérkeztünk és bevittek minket a suliban, az ottani diákok szószerint szétszedtek minket. Úgy éreztem magam mint valami sztár aki egy afrikai misszióra indul... Mindenki tépett, rángatott, bemutatott, sőt még órát is kellett tartanom. Majd 2 nap után kezdett helyreállni a rend. Nagyon jó családhoz kerültem, akik konzervatívak voltak, de kellőképen jól éltek. Így komolyabb problémám nem volt, azon kívül, hogy mindig korán el kellett jönnöm mindenhonnan (mert a srácom csak 15 volt). Még aznap este rendeztek egy bulit nekünk és a németeknek (akik késtek, és én már eljöttem akkor). Alkohol nélkül eléggé csírán mulatott az európai ember, meg igazán nem is buli az, ahol török zenére táncolnak néptáncot...
Kedden csoport foglalkozással kezdtünk és kb egész nap az volt. A családomal mindig éjfélig beszélgettünk, mert az apuka is gagyogott vmit angolul, és szerintem ők is örültek nekem. Másnap ismét projekt munkával indult a nap majd megnéztük Gaziantepet. Del volt még foci és kosár a helyi suli ellen, amiben mindkettőt megnyertük. Én voltam a kapuban, és eléggé jó formában voltam :D Majd voltam törökfürdőban is, ami hatalmas nagy buli... 20 percig... de 3 óarát :P NA mind1 utolsó nap olyan lézengős volt, megnéztük Marast, és táncoltunk a piacon, Jimmyvel bealáztuk a béna türköket a magyar néptánc szépségével :D Majd egy csodaszép helyen vacsiztunk az esti város felett. Természetesen innen is hamarabb elmentem, mert a családdal mentünk bowlingozni. Előtte egyszer megvertem 6 srácot, de most kikaptam, tuti meghalltam az álmosságtól. Reggel indultam visszat Isztambulba, ahol vártak a monumentális műemlékek, a bazár. Na ja.. Szóval mint tudjuk a kínaiak mindenkit megszégyenítanak és átvernek a cuccaikkkal :P De ami még fölöttük áll, azok a csúcsragadozó törökök, akik még a kínaiakat is átverik :D Szóval a bazározással mindenki CSAK ROSSZUL JÁRHAT!!! A kérdés csak az, hogy mennyire. Szerintem én egészen jól jöttem ki belőle :P Bár a kamu lacoste polomon, a krokinak csak 1 szeme van, de csak 600Ft volt :P
Bazár után kaja, ami meg is hajtotta a pici pocim, de ezt már csak másnap éreztem. Ami érdekes, hogy addig minden okés volt, de hát törökországot nem lehet megúszni hasmenés nélkül :P
Szombaton indultunk vissza Budapestre (1200km), de hála a földi kiszolgálóknak összeszedtünk egy szép kis késést :(
 

süti beállítások módosítása