A tegnapi napot gyorsan ki skippeltük... Nem volt benne semi izgi, azt leszámítva hogy csak momin írtam valamit a füzetbe a művészfilmekről... majd délután kiselőadáson vettem részt, ami bemutatta a XX. századig a török népeket illetve a magyar vonatkozást. A srác nagyon nem tudott magyarázni, vagyis kezdetben nem találta a kontaktus velünk, de a végére egészen belejött... majd a maradék kimenőben filmnézés. Sikerült megint felhúzni... Köszi Robika... Az egy dolog, hogy ha nem veszed észre, hogy mit kéne tenned az egészséged érdekében, de az már saját magad szívatása, ha mondják és te meg teszel rá nagy ívből... Szóval inkább örülj neki hogy, ma nem kell játszanod... Bezzeg nekem... mindjárt rohanok is, nehogy lekéssem a buszt... De még annyit, hogy van egy kis Angyalka, akinek gyógyulást kívánok, és olyan jó, hogy van... Megint az az avataros soundtrack megy a fejemben... L. Lewis- I see you