Mint nagy egóm mutatja, edzőkénti tevékenységem kezdi meghozni a gyümölcsét. Az amatőr csapat, amiben egy igazolt röpis, két focista és egy kézis volt 4. helyen végzett, amivel nem vagyok megelégedve, mert simán övék lehetett volna az arany medál is. A nyílt csapatunk, ahol hivatalosan csak én voltam profi kat. ban nevezve, 9. lett, úgy hogy 3 meccset nyertünk és csak 2x kaptunk ki... Bár igaz, hogy egy grammot sem ütöttem, mert fő feladatom a fogatás ill. mentés volt.. De azért éri meg az egész, mert mikor az első meccs az emberé, és mindenki csak azt nézi, és fejelve menti a labdát, és úgy szerez pontot, akkor az egész tömeg ujjongva ünnepli..

Igen olyan vagyok mint egy papír: lapos, hol süllyedek mint a papírcsónak, hol szárnyalok mint a papírrepcsi.

Szállás szar., nó comment, bár már nagy gyakorlattal rendelkezek, és csak a fürdőben a melegvíz vidított fel reggelente, bár a folysón túl lehetett hallani a női zuhany dallamát: "éáááááááááááááá forróóóóóóóóóóó!"

Találkozni volt sulistársakkal jó, csak néha fárasztó...

Összességéban jó volt, és az a legjobb, hogy jobbak lettünk a DobÓnál, bár már sajnálom a csajokat, néhány még el is pityeredett a helyezésükön, de hát a sérülés senkit nem kímél..